Ez a harmadik esztendő, amikor az Óbudai Népzenei Iskola tanáraival,
diákjaival együtt megszervezzük a Pusztinai Zenetábort.
Jól sikerült minden szempontból. Úgy az Óbudai Népzene Iskola növendékei,
mind a pusztinai gyerekek nagyon komolyan vették a tanulást, ezt
bizonyítja az a színvonalas fellépés is, amit a záróesten tartottunk.
De lássuk, mi is történt az egy hét alatt?
Július 3-án délben érkeztek meg a vendégek. A faluban primícia
(frissen szentelt pap első miséje) volt, amit megtekintettek, majd az
ebéd után mindenkinek szabadprogramja volt a befogadó családnál. Este a
vacsora után már táncház is kerekedett.
A július 4-ei megnyitón a köszöntő beszédek után felléptek a pusztinai
továbbtanulók: Mátyás Mónika, Kovács Krisztián, Timár Andrea Karina és
Tamás Júlia Roxána. Ők Erdélyben és Magyarországon tanulnak
középiskolákban, felsőfokú intézményekben. A Pusztinai Hagyományőrző
Csoport is fellépett énekkel, mesével, majd a pusztinai növendékek
elénekelték hangszerkísérettel a "Pusztinai nagy hegy alatt" éneket.
A megnyitó után, minden gyerek megismerkedett a tanárával.
Egyaránt jelentkeztek furulyára, kobozra, hegedűre, énekre, gyöngyfűzésre.
Voltak kezdő és haladó csoportok. A kijelölt helyen minden csoport el is
kezdte a tanulást.
Intenzív tanulás volt úgy délelőtt 10 -13 óra között, mint délután
16 -19 között, amikor hegedülni, furulyálni, kobzon játszani, énekelni,
táncolni tanultak a jelentkezők. A vacsora után minden este 20.30-22.30
között táncházzal zárult a napunk.
Az idén is nagy sikert aratott Antal Tibor és zenekara. A színpadi
produkciójuk után gyimesi táncokat tanítottak nekünk. A csobotfalvi
Antal Imre és zenekara is - mint táborunk előző alkalmain - most is a
lelküket-szívüket kitették az előadásukban, így nem maradat senki
faltámogatni, még a tanárak is beálltak a táncba.
A kürtöskalácssütést sem hagytuk ki. Nagy dicséretet érdemel Szabó
Krisztina, Száras Ioána, Timár Karina, akik volt tanáraikkal, Vajda
Évával és Szabó Lászlóval minden alkalommal gyúrták, sütötték a
kürtöskalácsot. Idén a tanárak nem tudtak részt venni a táborban, de a
leánykák olyan jól előkészítették az anyagot, mintha itt lettek lenne
a tanárok is. Együtt a hagyományőrző asszonyokkal nagyon finom
kürtöskalácsot sütöttünk, ami az ebéd után gyorsan el is tűnt a hasunkba.
Minden esztendőben szoktunk kirándulni a csángó falvakba, idén
Külsőrekecsinbe utazott a társaság. A Magyar Háznál várt Divald Borbála
tanárnéni a gyerekekkel, és Szarka Meric a hagyományőrző csoporttal.
Bemutatták énekeiket, táncaikat, viseletüket, jó volt együtt lenni.
A falu közti séta se maradhatott ki. Szombaton 10 órától délután 3 óráig
az erdő mellet piknik-nap volt. Sportversenyek, vetélkedők, kincskeresés,
ének, tánc, grillezéssel töltöttük az időt, amely nagyon gyorsan el is
telt. 16 órától már mindenki szép ünnepélyes ruhában, izgalommal várta a
színpadi produkciót, ahol alkalom volt bemutatni mit tanult ezen a héten.
Nem is ért jól a végére a tábor, máris mindenki azon gondolkodott,
hogy a jövő évi táborba is visszatérjen. Ez sokat mond nekünk!
Köszönet a helybeli oktatóknak: Mandáche Aurelnek, Legedi László Istvánnak,
Szarka Máriának, Bálint Erzsinek. Köszönet a budapesti
Óbudai Népzenei Iskolának, tanárainak, akik idejüket nem kímélve eljöttek
Pusztinára, hogy szellemileg is, anyagilag is lehetővé tegyék a tábor
megszervezését: Kobzos Kiss Tamásnak, Horváth Attilának, Jakab Csongornak,
Turi Andrásnak, Kovács Mártonnak, Horváth Évának.
Köszönet Timár Andrea Karina továbbtanulónknak, aki levezette az
őrzőangyal játékot, ami egész héten izgalom alatt tartott: vajon ki az,
aki minden nap tesz a borítékunkba valami meglepetést? Ugyancsak Andrea
szervezte meg a sportvetélkedőket, a kincskeresést. A kicsikkel is
foglalkozott, és a záróünnepségen felléptek a tanult játékos énekekkel.
Köszönet a Magyar Csodaszarvas Egyesületnek, akik lehetővé tették az első
zenetábor megszervezését. És nem utolsósorban köszönjük a III. Pusztinai
Zenetábor megszervezését anyagilag is támogató Bethlen Gábor Alapnak,
Fabó Imre Alapítványnak és a Rákóczi Alapítványnak.
Nagyon reméljük, hogy a jövő évben is meg tudjuk szervezni a tábort,
és újra együtt tanulhatunk, együtt lehetünk!
Beszámoló és fényképek: Nyisztor Ilona
2011.07.12.
