BEVEZETÉS


Tanulmányom elkészítésekor azt a célt tűztem ki magam elé, hogy ismertessek egy moldvai hangszert, a kobozt (másnéven kobzát), amelyen magam is már több, mint húsz éve játszom.

Mivel elsősorban kísérőhangszer, azt a szerepet tölti be, mint a cimbalom, vagy a brácsa, ez a bemutatás nem történhet meg csak a kobozra szorítkozva. Az adatközlők emlékezete szerint leggyakrabban a koboz-hegedű kettős szolgáltatott kísérőzenét a fontosabb táncalkalmakhoz (a nagyobbak guzsalyasában, vagy a lakodalmakban), dolgozatomban is ez a két hangszer kerül reflektorfénybe.

A munkát megnehezítette, hogy meglehetősen kevés anyagra támaszkodhattam; a magyar hangszeres népzene kutatása eleve nincs olyan jó helyzetben, mint az énekelt dallamoké, és a kobozjáték sajátságainak feltárása csak az utóbbi egy-két évtizedben kezdődött.

Ez a dolgozat tehát csak a problémák felvázolására képes, és feltétlenül komolyabb kutató- és gyűjtőmunkát kell majd folytatni ahhoz, hogy ezt az érdekes Közép-Európai hangszert, amely kiterjedt interetnikus kapcsolatokkal rendelkezik, alaposabban megismerhessük. Folytatni kívánom természetesen a gyűjtött sok órányi anyag leírását és írott és hangzó formában történő közreadását is.



Budapest, 1997. március

Kobzos Kiss Tamás